2012. november 5., hétfő

Villa d'Este - Tivoli


A Róma melletti Tivoliban található Villa d'Este parkja az olasz reneszánsz kertépítészet egyik legmegkapóbb alkotása - építtetője Ippolito d'Este kardinális - I.Alfonso d'Este és Lucrezia Borgia (ld.korábbi bejegyzés) fia.
A park építése 1550-ben kezdődött egy nyugatra néző dombon, ahonnan a Campagnián keresztül egészen Rómáig el lehet látni.
A lejtő meredeksége teraszos felépítést tett ésszerűvé, amelynek főtengelyét egy hatalmas lépcsősor emeli ki, míg a teraszokon futó keresztutakat különböző lezárások hangsúlyozzák.
A kert legcsodásabb elemei a vízmeghajtású automaták és vízjátékok voltak, melyek gyakran okoztak "vizes" meglepetést a gyanútlan sétálgatóknak.
A Száz kút alléján kis kutak és szökőkutak találhatóak több lépcsőben elhelyezve, kiegészítve száz domborművel, amik Ovidius Metamorphosis című művét illusztrálják.
Az Orgona-kút hangját és a Sárkány-kút ágyúlövését egyaránt víz szolgáltatta.
A kert gondos szimbolikus rendszert alkot. Bejáratánál az erényt jelképező Herkules és Hyppolitos előtt két út nyílik meg: az erény felé vezető meredek ösvény (Diana-barlang) illetve a kéj és gyöngyör felé vezető kényelmes út (Venus-barlang), mely között a látogatónak döntenie kell.

A kertben megjelentek a múzsák és a művészetek allegóriái, valamint a termékenységet szimbolizáló Természet- kútja - ezek egy része a közeli Villa Hadriana antik díszei közül származott -  közülük sokat a XVIII. század során eltávolítottak.

A Villa d'Este park jelentősége maga a természet és sokszínű vízeffektusai, melyek később számos más olasz kert tervezőjét, majd Franciaország és Anglia parképítőit is megihlették.

2012. október 25., csütörtök

Gran Teatro La Fenice, Venezia




A velencei Fenice Színház névadója, a főnix egy gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik.

Hasonlóan történt ez a Fenice Színház élete során: már alapítását is annak köszönheti, hogy elődje, a San Benedetto Színház 1774-ben leégett.


Az új színház 1792. májusában nyitotta meg kapuit, mely a korabeli Gazzetta Urbana Veneta című napilap szerint "mindennek birtokában van, ami egy színháznak fontos: a világos színek, a harmónia, az egyszerre masszív és légies architektúra - nehéz egyszerre megfelelni mindegyik követelménynek, itt azonban csodálatosan sikerült".
Az első belső átalakításra 1807-ben került sor, amikor királyi páholy híján ideiglenes loggiát építettek Napóleon látogatására, majd egy évvel később elkészült a királyi páholy és a nézőtér. 1825 és 1828 között lecserélték az olajlámpákat, és felavatták a hatalmas muránói csillárt.
A színház 1836. december 17-én egy rossz kályhának köszönhetően a tűz martalékává vált, majd első újjáépítése után 1837. december 26-án megtartották a nyitóelőadást.
Itt tartják több Rossini, Donizetti és Bellini opera premierjét, 1842-ben pedig elkezdődött a színház Verdi-korszaka. A Nabucco sikere után itt mutatják be többek között a Traviatát és a Rigolettót.
Velence 1848 forradalmi időszakában a Fenicébe betörő tömeg szétverte a díszpáholyt, amit először kisebb páholyokká alakítottak, majd a Habsburgok hatalom-visszavétele után ismét királyfogadásra alkalmassá tettek. 1866-ban, az osztrák megszállás elleni hétéves tiltakozó bezárás után Verdi Álarcosbáljával a színház ismét megnyitotta kapuit.
Wagner művei kedvező fogadtatásra találtak a Fenice közönsége körében, ám Puccini és a város kapcsolata volt nem ennyire felhőtlen: sikert mindössze a Bohémélet és a Tosca aratott.
A századforduló éveiben gazdasági okokból, 1915 tavasza és 1920 májusa között a háború miatt zárva maradt az operaház.

A második nagy újjáépítésre 1937-ben került sor. Ennek következtében az épület visszanyerte neoklasszikus fényét, restaurálták a freskókat és a vasfüggönyt, megnövelték a foyer-t, és a színpadi gépezet is modernizálódott.

1996. január 29-én azonban másodszor is a lángok martalékává lett az operaház: a tüzet ezúttal szándékos gyújtogatás okozta.
A 2003. december 14-én újból megnyitott Fenice jelenleg a 19. századi arcát mutatja, köszönhetően Visconti Érzelem című filmjének nyitó képsorainak, az  ugyanis hűen megőrizte az épület egykori arculatát.

2012. szeptember 7., péntek

Marcel Proust nyomában... / In the footsteps of Marcel Proust...



A regény címét szinte mindenki ismeri... nem könnyű olvasmány: emlékek felidézése, pillanatnyi benyomások, érzések leírása, lélekelemzés, hangulatok megörökítése...

Proust (1871–1922)  Párizsa a Belle Epoque időszaka: ez ihlette hétkötetes, Az eltűnt idő nyomában című regényciklusának megírására.







Az író átélte az elektromos áram, a folyóvíz, a liftek, a telefonok, majd az automobilok megjelenését...

...az első világkiállítások aranykorában tanúja lehetett az Eiffel torony(1889), az Orsay pályaudvar és a párizsi metró megépítésének (1900)...






Az iskolában a költő, Stéphane Mallarmé tanította angolra,  s egyik osztálytársa Jacqes, Georges Bizet zeneszerző fia.

Később gyakran látogatta Jacqes anyjának szalonját, ahol a régi Faubourg Saint Germain nagyvilági társasága volt megtalálható, többek között ide járt Degas és Debussy is.


Itt találkozott a regényének szereplőit megihlető karakterekkel, többek között Charles Haas műgyűjtővel, akiről Swann alakját mintázta.

Odette de Crécy alakját Méry Laurent ihlette, akit Manet és Mallarmé múzsájaként ismertek.



2012. augusztus 6., hétfő

Kalandozások a Földközi-tengernél / Around the Mediterranean

                             Saint-Tropez


                                                                 Portofino

                                                                    Corsica


Monaco

                         Sardinia



Bergamo