2012. április 22., vasárnap

CAPRI, a csábító - 2. /Temptation of Capri Island - 2.

A Nyugat-Római Birodalom bukása után (i.u.476) Capri élete magányossá vált.
A középkorban az arabok és a kalózok rendszeresen fosztogatták, és csak az 1750-es években kezdte  visszanyerni népszerűségét, amikor megkezdődtek a Vezúv által eltemetett Pompei és Herculaneum feltárásai .
A Kék Barlang 1826-os felfedezése szintén növelte a sziget népszerűségét.

Hazájuk konvencionális társasági életétől menekülni vágyó  német, orosz, svéd, angol utazók érkeztek, akiket elvarázsolt a sziget természetes szépsége, lakóinak hagyományos paraszti élete,  vallási ünnepei és szüreti eseményei.
Az olcsón szálláshoz jutó gazdag külföldiek  könnyű Caprese bor mellett szőlőlugasban elköltött vacsoráik során végeérhetetlen beszélgetéseket folytattak a balzsamos, békés éjszakában.

A falu kávéhézaiban olykor Friedrich Nietzsche, André Gide, Joseph Conrad, Henry James vagy Ivan Turgenyev tűnt fel, aki egy 1871-ben  kelt levelében az írta, hogy "Capri a Természet Istennőnek - a szépség megtestesülésének -  virtuális temploma".
Hazájukból száműzött írók, politikusok leltek menedékre a szigeten, mint Gorkíj (aki a ma is látogatható Casa Rossa-ban élt) és Lenin, aki a cári rendőrség elől menekült ide 1905-ben.
  Axel Munthe, a svéd orvos-író csupán rövid látogatást tervezett 1875-ben a szigeten, ám annyira beleszeretett, hogy megvásárolt Anacapriban egy romos kápolnát, és megteremtette a tengerre néző Villa San Michelét. A villa építésekor a föld alól a felszínre került római szobrok ma is megtalálhatók a kertben és a házban. 
Az építkezés történetét megörökítő San Michele regényét (1929) 45 nyelvre fordították le, ami újabb látogatókat vonzott Caprira, köztük Erzsébet királynét is.
Az 1940es '50es években az amerikai író, Graham Greene és a chilei száműzött költő, Pablo Neruda élt évekig a szigeten.
Somerset Maugham itt írta melankolikus regényét, a Lótuszevőket. A II. Világháború után Clark Gable és Sophia Loren, később az '50-es években Brigitte Bardot forgatott Godard rendezésében filmet a szigeten, a Villa Malaparte modern falai között
Ma a sziget népszerűbb, mint valaha: évente 2 millió turista érkezik, hogy megismerje a csábító, csodás szigetet. 













2012. április 19., csütörtök

CAPRI, a csábító - 1. / Temptation of Capri Island 1

Reggel 6 órai kezdettel koncertet rendezni a világon szinte mindenütt excentrikus lenne… ha az esemény helyszíne ráadásul egy olyan sziklabarlang, mely csupán félórai hegymászással közelíthető meg… ez már szinte perverz ötlet, de Caprin ez is elképzelhető.

A koncertteremben –  a Matermania barlangban, mely a rómaiak idejében  márványszobrokkal, üvegmozaikokkal díszített nymphaeum (nimfa szentély, mely a Magna Maternek szentelt hely) volt - ma bronzbarnára sült, kifogástalan eleganciájú nagyestélyis hölgyekből és szmokingos urakból álló  90-100 főnyi közönség foglal  helyet barlang bejárata körüli sziklákon.
A magányos csellista játéka nyomán felszáll a kissé disszonáns zene és a barlang körüli meredek sziklákon  – „melyek elegáns balkonok az elegáns öngyilkosok számára” amint azt a futurista költő, Marinetti írta az 1920-as években -  megcsillan a hajnali napfény.
Amint a madarak kórusa dalba kezd, pogány szokás szerint szőlőt, kenyeret és tejet kínálnak a koncert hallgatóságának.

Az 1900-as évek elején cseh emigránsok tartottak a Matermania barlangban pogány bacchanáliákat.Feldereng a hallgatóban az érzés, hogy talán tényleg ez az a hely, ahol a Homerosz által leírt szirének dalaikkal csábították a hajósokat.

A rómaiak a sziget valamennyi barlangját (grotto)  az istenekkel való kapcsolattartásra használták, mivel ezeknek a helyeknek különösen kedvező az energiaáramlása. 

Írók, költők, művészek vallják, hogy Capri „un mondo a parte”  azaz egy külön világ.
Ahogyan az izolált, gyönyörű apró sziget megjelenése, a tintakék tengerbe zuhanó meredek sziklaszirtek is ellentétet idéznek, lakói is mintegy 2000 éve nagymértékű toleranciát tanúsítanak a különböző politikai és szexuális beállítottságú emberekkel szemben.
A sziget arculatát évszázadokon át az idegen földről érkezők formálták.

Elszigeteltsége segített megőrizni mélyben rejtőző érintetlenségét, mégis a különböző kultúrák találkozóhelyét jelentette: a XIX.században Párizs mellett Európa második művészeti központja volt.

A római császárok idejében  az arisztokrácia szívesen vonult vissza a nyári hőség elől a Nápolyi-öböl és Capri üde klímájába: Augustus idejében úszni, búvárkodni és filozofálni, miközben az őket kísérő (ős)bikinis lányok élvezték a kavicsos tengerpartot.


Markáns nyomot hagyot a szigeten Augustus utóda, Tiberius, akit életrajzírója, Suotenius deviáns személyiségként ír le.

A császár által építtetett Villa Jovis romjai ma is megtalálhatók a sziget meredek keleti ormán, ahonnan a legenda szerint ellenségeit a mélybe dobatta.

Claudius szintén gyakran látogatta elődei kedves pihenőhelyét.