2012. május 7., hétfő

Reneszánsz asszonyok / Great Ladies from the Renaissance

Lucrezia Borgia

   Rodrigo Borgia, a későbbi VI. Sándor pápa leánya, akinek nevét a viharos évszázadok során alaposan befeketítették, akárcsak családjának többi tagjáét.
  Háromszor házasodott, mindhárom esetben apja és fivére, Cesare Borgia terjeszkedő politikájának eszközeként. Tizenkét évesen már eljegyezték egy spanyol nemessel, de az eljegyzést apja felbontotta, mivel Giovanni Sforzával kellett összeházasodnia: ez a házasság volt hivatott megerősíteni a pápa és a milánói Sforzák kapcsolatát. A Sforza család hatalma azonban hamarosan hanyatlott, ezért érvénytelenítették a házasságot: a pápa alkalmasabb férjet talált lányának, Aragoniai Alfonz nápolyi király fiának személyében, akihez azért kellett hozzámennie, mert Nápolynak jó kapcsolatai voltak a francia királlyal. Nagy volt a szerelem második férjével, ám ez a házasság sem tartott sokáig: Alfonzot egy utcai sétája során megtámadták és majdnem belehalt, lábadozása során Lucrezia és rokonai ápolták, de az elővigyázatosság ellenére mégis megfojtották, valószínűleg Lucrezia bátyja, Cesare parancsára. Alig egy hónap telt el második férje halálától, mikor apja már a harmadik házasságát tervezte, melyet Alfonso d’Este ferrarai herceggel kötött. Az Estek előítéletekkel tele várták az új rokont, de a házassággal járó előnyök meggyőzték őket. Hat gyermeket szült Alfonso d'Estenek, de csak négy gyermek élte meg a felnőttkort. Az új udvartartás a reneszánsz egyik szellemi központja lett, Lucrezia és férje nagy pártfogója volt a művészeteknek: udvarukban olyan művészek fordultak meg, Pietro Bembo és Tiziano.
  Bátyja és apja halála után nehéz élete volt. A vallás felé fordult, 1510-ben megalapította a ferrarai San Bernardino kolostort. 1519-ben, 39 évesen vérmérgezésben halt meg, mely utolsó szülését követte. Ferrara népe őszintén megsiratta kedvelt uralkodónőjét.
  Sok legenda kering körülötte, minden bizonnyal Victor Hugo drámájának és Donizetti ebből készített operájának köszönhető. Valójában semmi bizonyíték nincs arra, hogy Lucrezia bárkinek is ártott volna rövid élete során.



Elisabetta Gonzaga

  A műveltségéről és erényes életéről ismert Elisabetta Gonzaga Federico Gonzaga testvére egyben Guidobaldo da Montefeltro, Urbino hercegének felesége.
  Sógorőjéhez hasonlóan őt is korának kimagaslóan művelt és jószívű asszonyaként tartották számon. Amikor Cesare Borgia elfoglalta Urbinót és Guidobaldoval harcba keveredett, Elzabettát maradásra, férjét száműzetésre kényszerítette. Később az asszony követte férjét Velencébe, ahonnan hatalmuk visszaállításakor tudtak visszatérni Urbinóba. 36 éves korában megözvegyült, és régensként vezette Urbinót, míg X.Leo pápa szemet vetett a hercegségre, hogy azt unokaöccsének, Lorenzo Medicinek juttassa.
  Ekkor száműzték kedves városából, ahonnan Ferrarába menekült, ahol elszegényedve halt meg.


Beatrice d'Este

  A ferrarai d’Este herceg fiatalabb lánya, Isabella húga kitűnő lovas hírében állt. Férje a milánói Lodovico Sforza, aki először Beatrice nővérét szerette volna feleségül venni, (akit apja addigra már Federico Gonzagának ígért), de az apa felajánlotta számára kisebbik lányát, akit Moro elfogadott.
Beatrice milánói udvarában számos művész , köztük Leonardo da Vinci, (aki férje szeretőjét a Hermelines hölgy c.képén örökítette meg) Bramante, Bernardo Castiglione élt és alkotott. Férje nagyköveteként képviselte annak érdekeit Velencében, és vett részt férjével a VIII. Károlly és az itáliai városállamok között folytatott béketárgyalásokon.
  Tevékenysége őt is korának reneszánsz művelt asszonyainak sorába emeli, s neve egybefonódott a milánói Castello, a páviai Certosa, s még jónéhány lombardiai épület építésének történetével. Beatrice 21 évesen, gyermekszülés után halt meg.
 
 Isabella d'Este

  A ferrarai d’Este herceg idősebbik lánya, a későbbi mantovai márki, Federico Gonzaga felesége. A reneszánsz kiemelkedő női személyisége, akinek neve egyet jelentett a humanista műveltséggel és a diplomáciai tehetséggel.
  Magas szintű latin, görög tudása, kifinomult ízlése és taktikus diplomáciája elismertté tette nem csak Itália szerte, de a francia, a nápolyi, és a német uralkodók udvarában is. Férje - akihez politikai indíttatásból adták feleségül- beleszeretett sógornőjébe, Lucrezia Borgiába, akivel hosszú éveken keresztül folytatott szenvedélyes levelezést, miközben Isabella kissé keserű szájízzel vette tudomásul, hogy húga, Beatrice nyerte el – szintén politikai céllal - annak a férfinek a kezét, akibe viszont ő volt szerelmes: a milánói Lodovico Il Moroét. Gyakran Gonzaga herceg helyett - akit az állandó háborúskodások során a pápai hadseregek főkapitányának neveztek ki – vezette Mantova városállamát, taktikázott a többi városállammal való háborúskodások alkalmával, mindemellett virágzó udvart tartott. Férje halála után, hogy államának kiemelkedő jólétet tudjon biztosítani, építészeti, mezőgazdasági, tanulmányokat folytatott.
  1527-ben római tartózkodása alatt 2000 menekült életét mentette meg azzal, hogy védett házába fogadta őket, miközben a támadó csapatok kifosztották a várost.  Briliáns esze és kiemelkedő műveltsége sok elismerést és sok irigyet szerzett neki.

Fenti hölgyekről és korukról bővebben  Maria Bellonci olasz reneszánsz szakértő történész Lucrezia Borgia ill. Intim reneszánsz c. regényében  lehet olvasni.