2012. június 5., kedd

Távol Afrikától... /Inspired by the film Out of Africa


Egy soha el nem múló szerelem... az 1986-ban 7 Oscar-díjjal elismert film forgatókönyve Karen Blixen (1885-1962) dán írónő önéletrajzi ihletésű regénye alapján íródott.
A film cselekménye Dániában kezdődik, ahol a szigorúan protestáns, puritán elvek szerint élő, nők uralta családban élő 28 éves Karen - akit fojtogat otthonának viktoriánus légköre - beleszeret másodunokatestvérébe, a svéd Hans von Blixen-Finecke báróba, de viszonzatlan érzései miatt annak ikertestvéréhez, Brorhoz megy feleségül. Azt tervezik, hogy Karen hozományából marhatenyésztő farmot létesítenek Brit Kelet-Afrikában (a mai Kenya), s 1914 januárjában házasságot kötöttek Mombaszában.

Bror hatalmas területen kávéültetvényt létesített, de az I.világháború és az ennek következtében fellépő munkaerő- és élelmiszerhiány az összes farmon hatalmas veszteségeket okozott. Növekvő adósságuk - melyet Bror kétes üzelmei, felelőtlen költekezése, illetve a kávétermesztés számára nem megfelelő természeti adottságok okoztak -, a háború és a farmon pusztító szárazság mellett házasságukat beárnyékolta, hogy Karen néhány hónappal házasságkötésük után szifiliszben megbetegedett (hogy férje fertőzte-e meg, tisztázatlan), amit Koppenhágában és Nairobiban higanytablettákkal kezeltek. Betegségéből meggyógyult ugyan, de gyermeke soha nem lehetett.

1918-ban találkozott a katonatiszt Danys Finch-Hattonnal (1887-1931), aki kereskedőként és szafarivezetőként élt Kelet-Afrikában. Denyst is szabadságvágya és a civilizált világtól való csömöre űzte el Angliából. Közös vadászataikon csodálatos tájakat jártak be együtt s ő ismertette meg Karennel Afrika lelkét.
Kapcsolatuk hamarosan tartós szerelemmé alakult, amelynek természete az Afrikai Levelekből derült ki:
„Azt hiszem örökre Denyshez vagyok kötve, arra vagyok kárhoztatva, hogy szeressem a földet, amelyet lábával érint, hogy kimondhatatlanul boldog legyek, mikor a közelemben van, és hogy a halálnál is nagyobb legyen a fájdalmam, mikor elmegy…”

Karen és Bror Blixen házassága már 1919-ben szétesőben volt – ami egyrészt a gazdasági nehézségeknek, másrészt a báró nehéz természetének és folytonos szerelmi kalandjainak volt köszönhető –, így 1920-ban Bror levélben arra kérte nejét, hogy váljanak el.
Akkor Karen elutasította az ötletet, ám az azt követő évben hivatalosan is különköltöztek, kívánsága ellenére. 
Karen vette át a farm irányítását, majd 1925-ben véglegesítették a válást, ami után Denys Finch Hatton a Blixen-farmra költözött.


Ám Karennek sem sikerült megoldania a farm reménytelen gazdasági helyzetét (köszönhetően a világválságnak is), ezért 1931-ben az igazgatótanácsnak elfogyott a türelme. Árverésre bocsátották a farmot, így Karennek el kellett hagynia Afrikát. Május 14-én, néhány hónappal indulása előtt Denys Finch Hatton egy repülőszerencsétlenségben meghalt.
(Bár abban az időben kapcsolatuk már nem volt olyan szoros, mint eleinte; 1928-ban kissé elhidegültek, többek közt azért, mert Denys elhatározta, hogy Bror Blixent magával viszi egy királyi szafarira, amit a walesi herceg kenyai látogatása alkalmából szerveztek.)

1931. augusztusában a 46 éves Karen hazaköltözött édesanyjához Dániába. Az élete döntően megváltozott, mikor Afrikába költözött 1913-ban, hogy megházasodjon és letelepedjen, és most ismét gyökeres változások következtek: új életcélt és elfoglaltságot kellett magának találnia.
Ekkor határozta el, hogy befejezi az Afrikában 1925-26 során elkezdett történeteit. Műveit sem otthon, sem  Nagy-Britanniában nem sikerült  kiadnia, de végül az Egyesült Államokban 1934-ben megjelent Hét fantasztikus történet (Seven Gothic Tales) címen, Isak Dinesen álnév alatt és nagy sikert ért el.


1937-ben megjelenteti az önéletrajzi ihletésű Volt egy farmom Afrikában című regényét (Out of Africa), amely életművének legjelentősebb, s legismertebb darabja. (Az írónőt többször is kritizálták a gyarmatokon való élet idealizálása miatt, ám ez nem törte meg a könyv sikerét.) Karen kétszer volt Nobel-díj várományos – 1954-ben Hemingway, 1957-ben Camus kapta meg az elismerést. (Hemingway, aki még Afrikából ismerte, mivel Blixen báróval többször is együtt vadászott, azzal a kis megjegyzéssel vette át Nobel-díját, hogy ő inkább Karen Blixennek adta volna.)
1946-ban erős fájdalmai miatt gerincműtétje volt, 1955-ben fekély miatt gyomrának egyharmadát eltávolították. Karen Blixen 1962-ben, 77 évesen, alultápláltságban halt meg dániai otthonában.
Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el. Otthonát múzeummá alakították, mely 1986 óta fogadja az érdeklődő nagyközönséget.

2012. június 2., szombat

Monet kertje Givernyben /Inspired by the Garden of Monet /Giverny, France







"Számomra egy táj csakis önmagában nem létezhet, hiszen valójában nap mint nap változik; a környező atmoszféra az, ami életre kelti - a folyton vibráló fény és levegő. Nekem csakis a környező atmoszféra szabja meg a dolgok igazi értékét."
                                       Claude Monet








A francia impresszionista festő (1840-1926) egy vagyont költött a franciaországi Givernyben található paradicsomi kertjének létrehozására.













A kert két részből áll: a szabályos elrendezésű virágoskertből, melyben szigorú rend szerint tervezte meg a "Festékdoboz"-nak nevezett virágágyásokat - bennük dúsan viruló évelő és egynyári virágokkal,
valamint a "vizeskertet" - hogy "legyen a szemnek min felvidulnia, szolgáljon a festéshez motívumnak".

Monet kertépítészetére erősen hatottak a japán festők tájképei.

Amikor megvásárolta a kertjével szomszédos mezők egyikét, a Ru folyócska elvezetésével keletkezett lápot és tavat egy állandóan változó fényű és színű növényegyüttesként álmodta meg.

Tavaiba tündérrózsákat telepített - ezek képein is gyakran megjelennek, csakúgy, mint a japán híd, amely kertjének szinte a jelképévé vált.


A festő a ház falát nem futtatta be kúszónövényekkel, hanem a "kompozíciót áthelyezte az égre" - azaz a széles allét vasvázakkal megerősített boltívre futtatott rózsákkal borította be.

Giverny nemcsak műterem, hanem a család lakhelye is volt. Ezért találunk itt olyan pázsitot, ahol le lehet ülni egy fa alá játszani vagy piknikezni; ezeket virágágyások szegélyezik, melyeken csak keskeny kis kapukat hagytak, így mindegyikük "titkos kertté" változott.









Giverny igazi festői kert: itt Monet sajátos művészeti stílusát úgy fejleszthette ki, hogy közben teljes egészében a természeti jelenségekre koncentrálhatott.